december 26 - a világ leghosszabb napja

 Sajnos ez a nap is elérkezett....és elég hosszúra nyúlt.
25-én reggel keltünk Aucklandben, még egy kis mászkálás a közelben, a délutáni gyerekaltatás előtt  egy kis játszótér az addigra már szinte teljesen kihalt városban. Itt nincs 24-i karácsonyi szenteste itt 25-e az ünnep, jellemzően ebéddel, party-val kezdődik kora estig. Szóval 25-e kora délután csak mi és néhány helyi Maori volt a játszótéren és alig néhány autó az utcákon.


A másnapi indulás papír szerint így szólt, indulás 26-án hajnal 1:30-kor, érkezés 26-én délután 16:30-ra Budapestre. Aha, ez így jól hangzik csak ez kicsit hosszabb volt (...)

Az Anikó és Ambrus 25-én még délutáni csendes pihenőre ment, mi pasik pakoltuk a bőröndöket a Gabival. Este vacsi és 22:15-kor indulás ki a reptérre.
A gépünk 26-án hajnali 1:30-kor indult, a gyerek addigra már teljesen kész volt és már-már kezelhetetlenül nyűgös a fáradságtól. Mikor fogjunk ki egy béna, kezdő, tutyimutyi check-in pultos lányt, na mikor?  ...hát persze (...)
Szóval, fél kettőkor felszálltunk, irány Tokió, sokat sajnos nem nagyon tudtunk aludni pedig már ekkor 16-18 órája talpon voltunk és még előttünk volt a 10,5 órás út Tokióig. Ott közel három órás várakozás az átszállásra majd hipp-hopp, röpke 11,5 óra Varsóig.

félúton - Tokió

Varsóban ismét vészjóslóan rövid, 45 perces átszállási idő, majd másfél óra Pestig...ja, hogy már több mint 26-28 óra non-stop utazásnál tartunk reptérre előbb kimenetellel, átszállással és repült idővel és több mint 40 órája vagyunk talpon....ágyat vagy bármilyen vízszintes fekvőalkalmatosságot már nagyon rég láttunk ...és még mindig 26-a van (...) Életünk leghosszabb haszonhatodikája, ez nem 24 hanem vagy 28 órás nap volt köszönhető az időzónáknak és hogy folyamatosan a felekelő nap irányából jöttönk.
 Mondjuk, a Tokió-Varsó járaton a gyereknek sikerült aludni olyan 7-8 órát ami már sokat javított a közérzetén, ezáltal a mi hangulatunkon is :-) de mi csak néhány félórás-órás szundikálást tudtunk összehozni azt is csak részletekben.
 Szóval újra itthon, megérkeztünk!

Waiheke - búcsú

Alig néhány napos rövid ittlétünk is véget ért, irány vissza Auckland és a komp.

Az út alig 45 perc és bár  szép napos, de szeles időben indultuk, elég borongós hangulatban fogadott minket Auckland.

Az hogy nem volt zavartalan a napsütés csak egy dolog, de a szél erősségét jól mutatja az alábbi két képen a csuklónyi acél antennák dőlése és a fenti nyitott részen kapaszkodó kamaszlány testhelyzete is :-)

A szigettől való búcsú gyakorlatilag Új-Zélandtól való búcsú is volt egyben, mert másnap este már indulás van haza.
 A 

Waiheke - Fort Stony Batter és Man O War bay

A Stony Batter erőd történetét itt már részletesen megírtam korábban, rövidre zárva, - egy olyan második világháborús erőd ami mire elkészült, már egy apró pukkanást sem hallott a nagy világégés idején, nemhogy csatazajt viszont csodálatos környezetben terül el és tényleg szinte láthatatlan a dombok közt, tényleg belátni innen a nagy kék vizet sok-sok tengeri mérföldön át és azért mégis csak egy Csendes-Óceáni bunker/erődítmény rendszerben sétálgathat az aki ellátogat ide. Szóval, ismét elmentünk.......és sajnos, jó nagy pofára esés lett a vége (...)
Tulajdonosi viták folytak körülötte évtizedeken át, majd megkapta egy alapítvány, önkéntesek terelgették a sorsát a helynek. Gondozták is úgy-ahogy, míg élünk nem felejtjük el hogy a szemmel láthatólag is militarista beállítottságú néni hogy lecseszett minket a jegyváltó kasszánál amikor az istenért nem értettük mi az a "torch" amikor mi light-ot vagy flashlight-ot kértünk tőle a sötét bunkerben való barangoláshoz...kár hogy mindannyian ugyanarról az elemlámpáról beszéltünk, mégsem tudtuk mit mond a másik :-) Na mind1, egy életre megtanultuk azt is hogy "torch" :-)
Most nem volt sem kassza, sem szigorú néni csak lezárt bunkerfolyosók, széthordott fő(kassza)épület és eszméletlen erejű, csontig ható szél. A táj és a kilátás viszont még mindig szép innen!

(olvassátok el a fenti linken milyen volt régen és mi volt a története mert egyébként érdekes sztori!)

Man O' War bay 
James Cook kapitány 1769-ben azon a parton kötött ki miután felfedezte és körbevitorlázta Új-Zélandot( felfedezőútja 1768 és 1771 között zajlott). Az elbeszélése szerint, a partról meglátta a hatalmas, őshonos Kauri fákat amit tökéletesnek talált a megrongálódott hajóárbocok javítására, elsősorban a Man O 'War hadihajóhoz (a királyi flotta többi hajói az Ironclad, Dreadnought és a Valhalla volt). 

Waiheke

Waiheke a nyugalom szigete
Jópárszor voltunk már itt, számtalan napot eltöltve az elmúlt években, de ide mindig jó visszatérni. Házinénink nyaralója az Aucklandi Huaraki öbölben. Láttunk itt már esküvőt, roncsderbit, leomlott partot, éttermet és megéltünk sok kirándulást és egy jó pecázást is.
Kompoztunk ide már viharban, holtfáradtan és szikrázó napsütésben, kipihenten is. Itt mindig jó, akár csak egy-két napot (mint most) vagy akár többet töltünk itt el.

Most nézem, de hihetetlen mennyiségű bejegyzés született innen erről a helyről korábban, a 2011-es és a 2013-as évekből. Szám szerint 21 bejegyzés
...érdemes átböngészni őket:
http://indulunk.blogspot.hu/Waiheke

.

képek össze-vissza

Vasúti átjáró: kedvenc tábla

 Hajóroncs Ahiparánál

 Pipilésből megtérnek a legények :-)

Csak lazán!

Ahipara

Az utolsó esti kép az Ahipara-i szállásunkról, ahonnan Paihiára, a 90 mérföldes strandra és a Cape Reignához látogattunk el. Holnap megyünk vissza Aucklandbe hogy azt követően utazásunk utolsó napjait Waiheke-n tölthessük.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket

                       

                      .................itt azért, eléggé nyár van :-)


.

Paihia: Treaty house

2011-ben már jártunk itt (itt meglesheted: 2011/01/bay-of-island.html ) de mivel most Gáborunk is velünk van, van néhány hely ahova ismét benézünk. Röviden a helyről,  Ez az a hely (ma múzeum) ahol 1840-ben megegyeztek a Maorik és az Angolok hogy közösen és egyenlő jogokkal fognak itt élni. 
Ennek állít emléket a maori emlékház a két nagy ünnepi maori-fahajóval, amit egyébként néha ünnepségek alkalmával vízre is bocsájtanak és itt van az angol-emlékház. Mindez egy csodaszép parkban, őshonos fák-növények és a maori kultúra bemutatójával.

Csónakház:

Maori emlékház és műsor (haka):

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A haka egy tradicionális maori harci tánc. 

Többféle létezik, de a legismertebb a „Ka Mate”. A haka egyszerre szolgálja az ellenfelek megfélemlítését, kigúnyolását, a saját harcosok bátorítását, de vannak olyanok is, amik köszönetet nyilvánítanak valakinek, esküvők alkalmával adják elő az ifjú pár üdvözlésére, vagy nagyra becsült vendégek fogadására szolgál. 

(forrás: Wikipedia)

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A parkban:

...és még pár kép visszafelé a szállásunkra, Ahiparára:

Huraru vízesés, szerelmes párokkal