25-én reggel keltünk Aucklandben, még egy kis mászkálás a közelben, a délutáni gyerekaltatás előtt egy kis játszótér az addigra már szinte teljesen kihalt városban. Itt nincs 24-i karácsonyi szenteste itt 25-e az ünnep, jellemzően ebéddel, party-val kezdődik kora estig. Szóval 25-e kora délután csak mi és néhány helyi Maori volt a játszótéren és alig néhány autó az utcákon.
A másnapi indulás papír szerint így szólt, indulás 26-án hajnal 1:30-kor, érkezés 26-én délután 16:30-ra Budapestre. Aha, ez így jól hangzik csak ez kicsit hosszabb volt (...)
Az Anikó és Ambrus 25-én még délutáni csendes pihenőre ment, mi pasik pakoltuk a bőröndöket a Gabival. Este vacsi és 22:15-kor indulás ki a reptérre.
A gépünk 26-án hajnali 1:30-kor indult, a gyerek addigra már teljesen kész volt és már-már kezelhetetlenül nyűgös a fáradságtól. Mikor fogjunk ki egy béna, kezdő, tutyimutyi check-in pultos lányt, na mikor? ...hát persze (...)
Szóval, fél kettőkor felszálltunk, irány Tokió, sokat sajnos nem nagyon tudtunk aludni pedig már ekkor 16-18 órája talpon voltunk és még előttünk volt a 10,5 órás út Tokióig. Ott közel három órás várakozás az átszállásra majd hipp-hopp, röpke 11,5 óra Varsóig.
 |
| félúton - Tokió |
Varsóban ismét vészjóslóan rövid, 45 perces átszállási idő, majd másfél óra Pestig...ja, hogy már több mint 26-28 óra non-stop utazásnál tartunk reptérre előbb kimenetellel, átszállással és repült idővel és több mint 40 órája vagyunk talpon....ágyat vagy bármilyen vízszintes fekvőalkalmatosságot már nagyon rég láttunk ...és még mindig 26-a van (...) Életünk leghosszabb haszonhatodikája, ez nem 24 hanem vagy 28 órás nap volt köszönhető az időzónáknak és hogy folyamatosan a felekelő nap irányából jöttönk.
Mondjuk, a Tokió-Varsó járaton a gyereknek sikerült aludni olyan 7-8 órát ami már sokat javított a közérzetén, ezáltal a mi hangulatunkon is :-) de mi csak néhány félórás-órás szundikálást tudtunk összehozni azt is csak részletekben.
Szóval újra itthon, megérkeztünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése