Egy hetes Coromondel - félszigeti túránk lezárásaként, útban már hazafelé, Hamiltonba mentünk és aludtunk mèg egyet.
Az élet nem habos torta! 🙂
Eddigi szállásaink ez a kis túra alatt, mind nagyon jók voltak. Laktunk kiadott családi hètvégi házban, golfpályára nyírt gyepszőnyeges nyaraló melléképület lakásában, kempingben. A hamiltoni címhez érve, már az első pillanat sem volt túl bizalomgerjesztő és a külvárosi környék sem volt túl elragadó 😁
A bejárat melletti kukák tele voltak, a földön nagy kartonboboz, tele üres üvegekkel.
...majd közel másfél óránkba telt mire bejutottunk a lakásba. Sehol senki, kódzáras ajtó, de kódot nem kaptunk. Telefonálgatás, majd nagy nehezen sikerült. Majd ez fogadott bent.
Kísérőnk és egyben házibácsink egyből mondta mikor mèg csak a kulcskódra vártunk sms-ben, ez "rubbish" menjünk tovább. Aztán bent meg ez 😃 Mondjuk, nem az a fajta piperkőc kis herceg, viszont tudni kell róla, évtizedekig takarítócéget vezettek 🤪
Szóval, úgy voltunk vele, egy éjszaka ezt kibírjuk. Az ágy, ágynemű valamint a fürdő és a türcsik tiszták voltak, de tèny hogy az első fél óránk a konyhába és a teraszon a takarítással telt. Jó hír viszont, a kertben volt egy tök szép kis hernyó 😃
Az éjszaka is mozgalmas volt, no szerencsére nem nekünk hanem kint az utcán. Felváltva hallottunk kiherèlt kipufogós, dörmögő hangú autókat üveghangon kihúzatva száguldozni, majd szirénázó rendőrautókat. Szerencsére éjfél előtt megjött az eső és az egész cirkuszt elmosta.
Reggel, annak rendje és módja szerint mi szépen tovább mentünk.
