A Stony Batter erőd történetét itt már részletesen megírtam korábban, rövidre zárva, - egy olyan második világháborús erőd ami mire elkészült, már egy apró pukkanást sem hallott a nagy világégés idején, nemhogy csatazajt viszont csodálatos környezetben terül el és tényleg szinte láthatatlan a dombok közt, tényleg belátni innen a nagy kék vizet sok-sok tengeri mérföldön át és azért mégis csak egy Csendes-Óceáni bunker/erődítmény rendszerben sétálgathat az aki ellátogat ide. Szóval, ismét elmentünk.......és sajnos, jó nagy pofára esés lett a vége (...)
Tulajdonosi viták folytak körülötte évtizedeken át, majd megkapta egy alapítvány, önkéntesek terelgették a sorsát a helynek. Gondozták is úgy-ahogy, míg élünk nem felejtjük el hogy a szemmel láthatólag is militarista beállítottságú néni hogy lecseszett minket a jegyváltó kasszánál amikor az istenért nem értettük mi az a "torch" amikor mi light-ot vagy flashlight-ot kértünk tőle a sötét bunkerben való barangoláshoz...kár hogy mindannyian ugyanarról az elemlámpáról beszéltünk, mégsem tudtuk mit mond a másik :-) Na mind1, egy életre megtanultuk azt is hogy "torch" :-)
Most nem volt sem kassza, sem szigorú néni csak lezárt bunkerfolyosók, széthordott fő(kassza)épület és eszméletlen erejű, csontig ható szél. A táj és a kilátás viszont még mindig szép innen!
(olvassátok el a fenti linken milyen volt régen és mi volt a története mert egyébként érdekes sztori!)
Man O' War bay
James Cook kapitány 1769-ben azon a parton kötött ki miután felfedezte és körbevitorlázta Új-Zélandot( felfedezőútja 1768 és 1771 között zajlott). Az elbeszélése szerint, a partról meglátta a hatalmas, őshonos Kauri fákat amit tökéletesnek talált a megrongálódott hajóárbocok javítására, elsősorban a Man O 'War hadihajóhoz (a királyi flotta többi hajói az Ironclad, Dreadnought és a Valhalla volt).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése