Rögtön tisztázzunk pár dolgot még az elején, - most egy olyan bejegyzést fogsz olvasni aminek szerzője (nagyon) nem nevezhető kockának, (nagyon) nem jött lázba és nem állt sorba meghatottan egy-egy mozibemutatón a kassza előtt egy új epizód bemutatásánál, nem olvastam rojtosra a könyvet, de ha igazán szívemre rakom a kezem, szerintem ha láttam két részt a Gyűrűk Urából (azt is részletekben mert sajnáltam azt a 2-3 órányi időt végig ülni egy seggel, ezért csak apránként amikor ráértem) akkor elég sokat elmondtam a dologhoz fűzött viszonyomról.
No, akkor, ezek után vágjunk bele :-)
Azt ugye tudjuk hogy a Trilógia világsiker lett, kicsit furcsán olyan huszadik, huszonegyedik századosan, az alapművet, J.R.R. Tolkien művét sokan szerették és olvasták, de egy Hollywood-i filmnek (Trilógiának) kellett eljönni ahhoz hogy elsöpörje a világot és milliók ismerjék meg, rajongjanak érte. És igen, Peter Jackson itt forgatta Új-Zélandon, ezen a forgatási helyen, azaz az abból kialakított turista látványosságban jártunk tegnapelőtt.
Jelenlegi törzshelyünkről Rotoruáról mintegy százvalahány kilométerre kocsikáztunk Gábor barátommal, anya és a gyerek most a szálláson maradt. Befizettük a zsugát, majd betértünk a shop-ba. Na, akkor megint egy kis kitérő. Tudom egy olyan ember aki rozsdás vasdarabokat gyűjt, komoly összegeket ad olyan rozsdakupacokért amit más még bottal sem piszkálna meg és ingyen adna oda a lomis cigányoknak csak hogy eltűnjön a cucc otthonról, - szóval jobb ha egy szót sem szólok....és igazából megértek én mindenkit és elismerem ha valaki időt, pénzt, energiát (a családja türelmét) áldozza egy hobbiért.......de b@kker, már itt a shopban, már itt mindenki hülye körülöttem??????????
Ezek úgy lépkednek a polcok közt húsz centivel a föld fölött mint aki herbálra viccescigit szívott mindezt leöblítve félliter jófajta pájinkával. Alig pár méterre mellettem egy csaj (normál, felnőtt, tudatával és tetteivel 100%-an tisztába lévő nagykorú állampolgár) tetőtől talpig tünderuhába öltözve, műanyag kis íjjal a hátán libeg a sorok közt és közben boldog-boldogtalannal elcsacsog ruhakölteményéről mit hol és mennyiért sikerült megvenni, mit csinált saját kezűleg, stb, stb (.....)
Az emberek boldog vigyorral a képükön állnak sorban a kasszánál mindenféle aranyáron mért kacattal a kezükben és egy üveg vitrinnél ahol 100-200 és 350 dolláros figurák, diorámák (20 centis babák, bábok wazzze, érted?) vannak, könnyes szemmel állnak és sorban állnak hogy fényképezhessék ezeket a vackokat.....döbbenet.....agymosottak..... és akkor még csak a shopban voltunk (...)
Szóval kedveseim, ha ezek után esetleg, talán, netalántán a közeljövőben hazaviszek valami rozsdás és lepukkant roncsot ami talán még be sem indítható, senki nem merjen nekem szólni egy rossz szót sem és még véletlen sem jusson eszébe megkérdezni azt hogy "te ezért pénzt adtál?" mert akkor én csak annyit fogok mondani: Hobbit
A táj és a hobbit falu kidolgozása, részletei valóban gyönyörűek. Mindenki fényképezkedik, mindenki örül.....én unalmamban már a selfi-botos agymosottakat fotózom és röhögcsélek magamban :-)
Elérkeztünk egy táblához : Green Dragon
Itt mindenki transzba esik és vadul fényképezkedik. Én, pironkodva tudatlanságomon, nagyon halkan és szemlesütve kérdem Gábor barátomat, mi ez a Zöld Sárkány?
A táj és a hobbit falu kidolgozása, részletei valóban gyönyörűek........ja, ezt már írtam......túránk véget ért, a busz vissza vitt minket a kiindulási pontra (shop-bázis). Beültünk a kocsiba és könnyes szemmel búcsút vettünk a helytől.....én meg persze levezettem még azt a százvalahány kilométeremet hazáig.
Aki esetleg a másik szemszögből (tudod, az agymosottak) is elolvasná az itteni élményeket, azoknak ajánlom figyelmükbe a Gabi blogját is.....lehetőleg a kettőt közvetlenül egymás után :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése