Auckland - Megérkeztünk

Bő harminc órás non-stop utazást követően megérkeztünk az Aucklandi reptérre, de az örömünk csak a bőröndök felvételéig tartott, azaz hogy tartott volna ha lett volna mit felvennünk....mert az nem volt. De megnyugtattak minket, semmi gond mert a rendszerben látják hol van, - természetesen Varsóban -  és ha felfér akkor utánunk jön a következő Varsó-Tokió-Auckland járattal....legjobb esetben 2 nap múlva (...)

 (aucklandi reptér terminál, az érkezőket fogadó Maori kapu)

 

Így történt meg az ami már korábban is (lásd, korábbi bejegyzések) az első napunk első óráit ismét a helyi gyáli-kínai piacon töltöttük házinénink társaságában vásárlással a jól megérdemelt pihenés helyett, viszont most annyiban más volta szitu hogy az Anikót és a gyereket otthon hagytuk pihenni, így ők megúszták ezt.  Jómagam és keresztapa barátunk tölthetett néhány felejthetetlen pillanatot a bugyik, zoknik, ingek, uborkák, almák és egyéb hihetetlen vizuális élményt nyújtó kacatok és nyavaják közt. Miután pótoltunk néhány apróságot és felnőtt + gyermek ruhaneműt  a következő szűkös napokra, irány haza, néhány óra pihenés majd este 6-re irány egy mongol étterem ahol a házinénik 70. születésnapját fogjuk megünnepelni, sokad magunkkal.
 Aha...meg ahogy Pistike elképzelte....a délutáni csendes pihenő (az öregek is ledőltek egy kicsit) majd' fél hatig tartott. úgyhogy késtünk rendesen :-) Kocsiba be, ismét két kocsival vágtunk neki a városnak. Ismét én vittem az egyiket így elég hamar újra bele kellett zökkeni a jobbkormányos-baloldali vezetés szépségeibe, fordított körforgalmakkal és négysávos kereszteződésekkel :-)
 Az étteremben már vártak minket, voltak akiket régi ismerősként köszönthettünk, volt aki már járt is nálunk Bp-en és volt akikkel most találkoztunk elsőnek és együtt fogjuk tölteni a Waihekei napokat. Ez a vacsora pont olyan volt mint régebben is, ha nem lenne ki kéne találni - kínai lány, magyar ex-kivándorlók, indiai fonalboltos barátnő maori pasival, Jugoszláv gyökerekkel rendelkező vén country zenész aki miután eladta vidéki farmját full-miliomos, ennek ellenére úgy néz ki és öltözködik, ha a Bosnyákon találkoznál vele meghívnád egy sörre és még valami aprót is hagynál neki :-)  ....és persze mi, a mosott sz@rként kinéző gyűrött képű turisták egy folyamatosan pörgő, két percig sem képes egy helyben maradó forgószéllel (Ambrus) akik aznap hajnali fél hatkor érkeztek oda, a világ végére. Volt kaja, beszélgetés asztalon átkiabálás keresztül-kasul egyszerre több (sok) nyelven, nyivákolás gitárkísérettel szülinapi köszöntő és/vagy country zene fedőnéven és minden ami egy ilyen szürreális élménybe belefér. Szóval ismét jó is kellően vicces volt az egész.