Amennyiben még nem lenne sok ezekből a fortyogó kis gejzírekből, a történet végére jöjjön a legtömenyebb ebből.
A várostól jó másfél órányi autóútra van ez a völgy, a hegytetőtől egészen le a Waimangu tóig. Ami s kettő között van az pedig maga a döbbenet. Kezdődik az egész egy kis őshonos páfrány, kauri és pálma erővel, lefelè sétálva a hegyoldalban a kijelölt útvonalon.
Zárójeles mondat, itt az egesz környékén illik szigorúan komolyan venni azt a figyelmeztetést hogy, ne hagyd el a kijelölt útvonalat. Nem tudod mi sètalgatsz esetleg bele és az hány celsius fokos 😎 Aztán megèrkezel ide:
Ahol konkrètan egy egész tó - nem kicsi- gőzölög, helyenként fortyog és az egész környéknek kènes, záptojás szaga van. Ès azok a színek!
Mindenhol a kènes és különböző ásványi lerakódások.
Tovább sétálva, aztán elérkeztünk a 75 celsius fokon gőzölgő Inferno tóhoz aminek hihetetlen türkizkék színe van.....most....mèg....aztán, van hogy fogja magát ès két -három hónapra átvált méregzöldre majd vissza.....ès a tudomány a mai napig nem tudja mièrt, mitől (...)
Hogy aztán a túra útvonal végén elérjük a Waimangu tavat. Itt lehet még hajókázni vagy a belső terepjáró busszal visszamenni a kiindulási ponthoz.
![]() |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése