Összes oldalmegjelenítés

2013. február 18., hétfő

Haverok - buli - peca

Az úgy volt, hogy szombaton a piacon megismertük azt a magyar családot (korunkbeli pár + kisgyerek + nagypapa, nagymama). Aztán vasárnap a kisboltban megint összefutottunk a sráccal, megint dumáltunk sokat, majd egyszer csak hirtelen megkérdezte szoktam-e pecázni ? Mit lehet erre mondani....mar vagy 2 éve nem volt bot a kezembe, de azonnal rávágtam hogy mehetünk :-)
4-re jöttek is a megbeszélt helyre, egész csapatostul, kivetél az asszonykát aki a dolgozóba volt akkor.

Mentünk vagy 15-20 percet a két kocsival majd onnan meg gyalog vagy min. ennyit le a partra. Nagyszülők maradtak a homokos részen az unokával, Anikó jött velünk a sziklás részig, mi kézbe fogtuk a botot + egy kisvödörnyi fagyasztott tintahalat csalinak egy kést és egy vágódeszkát.....ennyi....majd bemásztunk az apálytól kibukkanó szikla szigetecskékre. Nem múlt el 10 perc sem, én mar fogtam 3 tengeri sügeret.....három dobásból, három halat......én.........érted ezt ? :-)
Szerencse kérdése az egész, de azért a srác is csak lesett az első 3 halamnál, aztán szépen behozott, fogott ő is bőven. Az igazsághoz tartozik hogy 27 cm alatt minden halat vissza kell dobni és hiába fogtunk vagy 10-15 darabot, ha csak egy volt köztük ami fölötte volt ennek a méretnek....azt sem én fogtam
Itt a 27 cm az 27 cm, nem 24 vagy 25,3 szóval ami nem volt méretes az tök magától értetődően ment is vissza (...) és akkor jött... már a felénél jártunk kb. amikor a sziklánknál megjelent egy-két raja, jöttek a széttrancsírozott és  a vízbe esett tintahal cafatokért :-) Bezabáltak majd tovább mentek, de volt egy (talán a legnagyobb,  vagy másfél méter + a farka) ami odaszokott, mi  meg etettük és etettük, fényképeztük majd a pecabot végével megvakartuk a hátát amit tök nyugalommal viselt :-) amíg ott voltunk a kis sziklán végig ott maradt velünk,  csak akkor ment el amikor befejeztük a pecát mert mar a nap is elment és a kisfiú energiája és a nagymama türelme is kifogyóbán volt. Hazafele meg egy 5 percre beugrottunk hozzájuk és megígértük hogy emailben tartani  fogjuk a kapcsolatot.  Köszönjük Krisztiánnak és családjának ezt a remek délutánt !
Jöjjenek a kepék :


.

.

...és akkor jött a rája :-)


.


.


osztrigák, kemények és borotva élesek !

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Na, a Jancsi irigykedni fog!

Névtelen írta...

Úúúúú az a rája!!Olyat kérek emlékbe!!Megpiszkáltad a botoddal?És ha megráz?

Névtelen írta...

Bosszúból a Jancsi ma elment horgászni...

az utazók írta...

...bosszubol, mi ?
:-)