Déli sziget 01.31-02.04-ig (beszámoló)

                                   

 Sziasztok!


Mivel nem repültünk még eleget, január 31-én ismét repülőre ültünk és lerepültünk a déli szigetre. Erről pár szóban : 

Megérkeztünk Dunedin városba, felvettük a bérautót. Ez egy történelmi épületekkel rendelkező (egyetemi) város. Elfoglaltuk a szállásunkat majd gyalog körbejártunk pár helyet a környéken, aztán elmentünk vonatozni a Taieri George vasúttal. Hegyen völgyön át mentünk, óriási szakadékok felett, alagutakon át. 

Dunedin - vasútállomás

.

Szállásunk itt egy ódivatú angol szállás volt, Leviathan hotel.

Hotel Leviathan 

Másnap, elsején nekiindultunk fókavadászatra…azaz fókanézőbe. Egy 8 kerekű csodabogárral mentünk, valami dzsip szerűséggel, 6 férőhellyel. Ez a túra elvitt bennünket fókanézőbe és sárga szemű pingvin nézőbe. A fókákat nagyon jól lehetett látni az élőhelyükön.

Pingvineket csak kukkolni lehetett paravánok mögül, úgyhogy én egyet láttam valamennyire. Annyira védik őket, hogy Petit le is csesztek, mert nem fogadott szót, és kinyitott egy olyan ablakot, amit nem szabadott volna:-)

...hülye turista, minek nyitogat minden ablakot :-)
(Peti)

Következő nap Cromwellbe mentünk tovább, menet közben megnéztünk két duzzasztó gátat és még sok szépet ami az utunkba akadt.

duzzasztógátak útközben

Cromwellben egy kocsma kiadó szobájában szálltunk meg. Olyan diákszálló feelingje volt a dolognak, nekem nagyon tetszett, kicsit a tihanyi horgász bulikra is emlékeztetett a hely, de azért kicsit kulturáltabb volt.

  Cromwell látképe

A város egy Dunsten nevű tó mellett húzódik, természetesen ez is gyönyörű vidék volt. Biztos unalmas már ezt olvasni, de itt nincs semmi, ami nem szép.

 A szállásunk Cromwellben











Old Cromwell, egy kirakat városrész turisták számára, festői környezetben : 

a paci (is) csak dísz, szobor volt...de valami pihent agyú emberke kiegészítette a művet és igazi lókakit tett alá :-)

.

.

Másnap elmentünk a Mount Aspiring National Parkba.
A havas hegycsúcsok festői látványt nyújtottak. Elég későn értünk oda, mert itt minden messze van.

Ott két idősebb turista jött velünk szembe elég kimerülten, zihálva, holtfáradtan,  megkérdeztem tőlük, hogy mennyi ideig tart felmászni a hegy tetejére. Azt mondtak kb 4 óra. 
Mivel már du. 4 óra körül volt, úgy döntöttünk csak teszünk egy rövidke sétát ( ez is 2 óra volt legalább), mert különben kizárnak a szállásról minket.

Itt Gyűrűk Ura főhőseként éreztük magunkat…csak mentünk, mentünk, mendegéltünk a vidéken, sok birka és bárány közt, hegyi patak mellett, hegyek között vándorolva. Volt aki szembe jött velünk, valószínűleg ők megmászták a hegyet, biztosan gondolták, hogy ezek a buta hobbitok még csak most indulnak a nagy útra, fogalmuk sincs, hogy sötétedés előtt bizony nem fognak visszaérni. Biztos nevettek magukban…

3-án, csütörtökön Arrowtown és Quenstown következett. Ezen a napon esett egész álló nap. Hát mit csináljon a két főhős szakadó esőben ?
 Irány kirándulni! Nem lehet bent kuksolni a kocsmában! Hát akkor a vízben nézzünk meg egy vizesét, ami a szakadó esőben többszörösére duzzadt!

.

.

Felhúztuk mi az esőkabátot, de kérdem én, minek? Úgy bőrig áztunk, hogy jobban jártunk volna, ha fürdőruciban megyünk, akkor nem kellett volna annyi ruhát megszárítani a 35 fokra felfűtött kocsiban. 

4-én pénteken a reptér fele vettük az irányt, mert este mentünk vissza Auklandba. Útközben meg megálltunk ezt meg azt megnézni.Így bukkantunk rá erre az ugróbázisra, szerencsére pont zára volt...így nem estünk kísértésbe hogy kipróbáljuk :-)

Anikó

.