Virágzása idejének egybeesése kapcsán Új-Zèland karácsonyfájának is nevezik, de a Maori mitológiában is szerepel. Mi egyszerűen csak "ku..a..szèp piros virágosnak" hívtuk 😁
.
Virágzása idejének egybeesése kapcsán Új-Zèland karácsonyfájának is nevezik, de a Maori mitológiában is szerepel. Mi egyszerűen csak "ku..a..szèp piros virágosnak" hívtuk 😁
.
Az utolsó napon mèg volt egy kis strandolás, aztán össze kaptuk magunkat hogy felkerekedjünk és induljunk tovább.
A gyerekek már kezdenek kijönni a bacilusos napokból, bár feltehetően nem segít és gyorsítja a folyamatot hogy, órákat tapicskolnak a hideg vízben. Èn ma bementem egyet úszni, igazából jó volt, amikor már megszokja az ember🙂 Az is segítsèg hogy dög meleg van, viszont sajnos itt elèg magas az uv, pillanatok alatt le lehet ègni.
....azaz, hogyan főzzük rákvörösre a lábfejünket:
Aki szeretné, a korábbi utazások beszámolóiban vissza keresheti ezeket a bejegyzèseket , ezek mind remek mókák voltak! A lènyege tömören, egy èvezredek óta szunnyadó vulkán tetején csücsülsz, de nem akárhol, hanem az óceán parton. Amikor jön az apály és visszahúzódik a víz a parton, előbukkannak az apró kis források - van ahol konkrètan bugyog a homok - amiből 80 Celsius fok körüli víz jön fel. Nincs más dolgod csak kicsit ásni, kaparni. Ismèt itt vagyunk, hogy megmutathassuk ezt a szórakoztató kis csodát a gyerekeknek is.
Volt ásónk, találtunk meleg.... forró..... elviselhetetlen forró vizet. Ismèt ástunk kezdetben kicsi dagonyát, majd nagyot, majd megosztottuk ezt másokkal is ( ezúttal Cseh és Belorusz játszópajtások voltak) ès mikor már elviselhetetlenül forró volt ès egyébként is egyre jobban jött vissza a dagály ès minden egyes hullám tönkretette a "medencènket" mi nagylelkűen átadtuk másnak a helyet és angolosan távozunk. Sajnos ekkor már elég egyértelműen kezdett kiderülni, a kisebbik gyerek is bekapott valami vírust és kezdett elég sz@rul lenni.
Ui.: a végére ha mèg valakit èrdekel, jó egy- másfél óra után, valóban rettentően sz@rul mutatott a szètázott, kivörösödött lábfejem 😁
A partszakaszt mindkèt oldalról sziklafal keretezi, csak az egyik átjárhatatlan, a másik pedig egy kis dombban folytatódik amire a lakóházak felől felvisz egy turistaösvény. Mi persze megmásztuk ezt a rekkenő hőségben. Csodálatos látvány tárul az ember elè. Nem mellékesen ennek a partszakasznak a része a "Chatedral cove" sziklaegyüttes is (erről majd hamarosan)
Itt a házaknál nincsenek keritèsek vagy kapuk, maximum egy kis sövény mutatja meg a telek határt. Ahogy próbáltuk megtalálni a strandvègi dombra felvezető ösvényt, kénytelenek voltunk átmenni egy teljen is. Házibácsink nem volt rest, bekopogott a teraszajtón hogy, megkérdezze mi merre tovább? A pics@ba elzavarás helyett, kedèlyes beszélgetésbe elegyedett a tulajdonossal, aki átinvitált mindnyájunkat a kertjèn ès útba igazítást is kapunk tőle....majd azt mondta, - Viszont látásra, jó utat!!! - mikor látta a nem kicsi döbbenetet a kèpemen folytatta. Mièrt? Èn beszèlek magyarul, három hete jöttem vissza haza Magyarországról 😁
Köszönjük az útba igazítást Mr George Balogh 😉