Kutyák, strand

a kuytákról, azok tertásáról és strandon való viselkedésükről egy korábbi posztban már volt szó. Igazából, azóta sem változott semmi, és ez így van jól :-)

kompra fel, irány Waiheke

Szóval némi elő és belvároson, többsávos körforgalmon és autópályán való helytállásunkért cserébe, dicső jutalmunk hogy, különösebb gond nélkül elértünk a komp kikötőbe.

Egy pár napos kirándulás következik amiben igazán nics semmi újdonság, de talán pont ezért szerethető (számunkra) annyira. Igen, ismét egy olyan hely amit már bőven ismétli önmagát, de még mindig azt valljuk, megunhatatlan. Amióta vendéglátóink eladták az ottani házukat, kissé korlátoltabbak a lehetőségek, de amióta létezik az airbnb szolgáltatást ez sem lehet probléma. Maga a kompozás mindig érdekes folyamat és az a bő 30 perces út is látványos. (zárójeles mondat, meg rohadt drága !!!)

.

.

.

Auckland-komp-Waiheke

Waiheke az a szigete aucklandiaknak, - egy olyan kis nyaraló övezete - mint mondjuk a pestieknek Lacháza vagy Ráckeve...na jó, azért egy kicsit más 😎 ès mint sziget, ebből fakadóan csak komppal közelíthető meg. Mondjuk, ez a kompozás mindig nagy élmény, most sem volt ez másképp. 

indulás az aucklandi hajóállomásról

a város látképe

 

 

teherkikötő a víz felől

világítótorony

megérkezés Waiheke szigetére

Rettentő látványos ami ilyenkor körülveszi az embert abban a harminc percben és azért valljuk meg, egy kompozás az óceánon már önmagában is élmény egy magunkfajta szárazföldi, még tengerhez sem szokott nemzet fiának. Megjegyzés, ez a komp kua gyorsan megy, de tényleg! 

Nosztalgiafaktor. Tizenöt ève volt először hogy erre a földrészre tettük a lábunk. Éppen hogy csak lekászálódtunk a valamilyen európai város-Auckland járatról, vendèglátóink azzal a lendülettel hoztak is ki egyenesen a reptérről hajóállomásra ès tettek fel minket a kompra. Még felocsúdni sem volt időnk az utazás sokkja alól. Kaptunk a kezünkbe egy nyaraló kulcsot, egy a nyaralóhoz tartozó kisautó kulcsát és gyííí, mehettek, majd valamikor jövünk értetek egy hèt múlva. Életünkben akkor találkoztunk először az óceánnal. Tizenöt év telt el azóta, és minden megváltozott. Vendéglátónk már csak egyedül és nem párban fogad minket, a kis hétvégi ház már nincs meg, eladásra került  ès a kis Toyotát ami már akkor is öregecske volt és a házhoz tartozott feltehetőleg már rég megette a rozsda és a sós tengeri levegő. Akkoriban még jóval fiatalabbak voltunk és csak ketten, nem négyen mint család. Az akkoriban népszerű, de közel sem zsúfolt sziget és a strand ma, az akkori önmagához képest jóval felkapottabb és zsúfoltabb (zárójeles, de még így is kihatnak tűnik egy bármely európai tengerparti üdülőhely mellett) és a kis szolid házak helyén gombamód elszaporodtak a modern luxusnyaralók. Csak az óceán és a strand nem változott (...) Ha csak alig két órára, de annyira jó volt ide visszatérni.

Felmentünk a sziget tetejére ahonnan pazar kilátás van és elmentünk arra a partszakaszra és  strandra ahova rengeteg emlék fűz minket. Sok időnk nem maradt a komp indulásáig, vissza a komp és vissza Aucklandbe.

Waiheke - búcsú

Alig néhány napos rövid ittlétünk is véget ért, irány vissza Auckland és a komp.

Az út alig 45 perc és bár  szép napos, de szeles időben indultuk, elég borongós hangulatban fogadott minket Auckland.

Az hogy nem volt zavartalan a napsütés csak egy dolog, de a szél erősségét jól mutatja az alábbi két képen a csuklónyi acél antennák dőlése és a fenti nyitott részen kapaszkodó kamaszlány testhelyzete is :-)

A szigettől való búcsú gyakorlatilag Új-Zélandtól való búcsú is volt egyben, mert másnap este már indulás van haza.
 A 

Waiheke - Fort Stony Batter és Man O War bay

A Stony Batter erőd történetét itt már részletesen megírtam korábban, rövidre zárva, - egy olyan második világháborús erőd ami mire elkészült, már egy apró pukkanást sem hallott a nagy világégés idején, nemhogy csatazajt viszont csodálatos környezetben terül el és tényleg szinte láthatatlan a dombok közt, tényleg belátni innen a nagy kék vizet sok-sok tengeri mérföldön át és azért mégis csak egy Csendes-Óceáni bunker/erődítmény rendszerben sétálgathat az aki ellátogat ide. Szóval, ismét elmentünk.......és sajnos, jó nagy pofára esés lett a vége (...)
Tulajdonosi viták folytak körülötte évtizedeken át, majd megkapta egy alapítvány, önkéntesek terelgették a sorsát a helynek. Gondozták is úgy-ahogy, míg élünk nem felejtjük el hogy a szemmel láthatólag is militarista beállítottságú néni hogy lecseszett minket a jegyváltó kasszánál amikor az istenért nem értettük mi az a "torch" amikor mi light-ot vagy flashlight-ot kértünk tőle a sötét bunkerben való barangoláshoz...kár hogy mindannyian ugyanarról az elemlámpáról beszéltünk, mégsem tudtuk mit mond a másik :-) Na mind1, egy életre megtanultuk azt is hogy "torch" :-)
Most nem volt sem kassza, sem szigorú néni csak lezárt bunkerfolyosók, széthordott fő(kassza)épület és eszméletlen erejű, csontig ható szél. A táj és a kilátás viszont még mindig szép innen!

(olvassátok el a fenti linken milyen volt régen és mi volt a története mert egyébként érdekes sztori!)

Man O' War bay 
James Cook kapitány 1769-ben azon a parton kötött ki miután felfedezte és körbevitorlázta Új-Zélandot( felfedezőútja 1768 és 1771 között zajlott). Az elbeszélése szerint, a partról meglátta a hatalmas, őshonos Kauri fákat amit tökéletesnek talált a megrongálódott hajóárbocok javítására, elsősorban a Man O 'War hadihajóhoz (a királyi flotta többi hajói az Ironclad, Dreadnought és a Valhalla volt). 

Waiheke

Waiheke a nyugalom szigete
Jópárszor voltunk már itt, számtalan napot eltöltve az elmúlt években, de ide mindig jó visszatérni. Házinénink nyaralója az Aucklandi Huaraki öbölben. Láttunk itt már esküvőt, roncsderbit, leomlott partot, éttermet és megéltünk sok kirándulást és egy jó pecázást is.
Kompoztunk ide már viharban, holtfáradtan és szikrázó napsütésben, kipihenten is. Itt mindig jó, akár csak egy-két napot (mint most) vagy akár többet töltünk itt el.

Most nézem, de hihetetlen mennyiségű bejegyzés született innen erről a helyről korábban, a 2011-es és a 2013-as évekből. Szám szerint 21 bejegyzés
...érdemes átböngészni őket:
http://indulunk.blogspot.hu/Waiheke

.