Hobbiton Movie Set (Matamata)

Hobbit falu - Gyűrűk Ura forgatási helyszín

Rögtön tisztázzunk pár dolgot még az elején, - most egy olyan bejegyzést fogsz olvasni aminek szerzője (nagyon) nem nevezhető kockának, (nagyon) nem jött lázba és nem állt sorba meghatottan egy-egy mozibemutatón a kassza előtt egy új epizód bemutatásánál, nem olvastam rojtosra a könyvet, de ha igazán szívemre rakom a kezem, szerintem ha láttam két részt a Gyűrűk Urából (azt is részletekben mert sajnáltam azt a 2-3 órányi időt végig ülni egy seggel, ezért csak apránként amikor ráértem) akkor elég sokat elmondtam a dologhoz fűzött viszonyomról.
No, akkor, ezek után vágjunk bele :-)

Azt ugye tudjuk hogy a Trilógia világsiker lett, kicsit furcsán olyan huszadik, huszonegyedik századosan, az alapművet, J.R.R. Tolkien művét sokan szerették és olvasták, de egy Hollywood-i filmnek (Trilógiának) kellett eljönni ahhoz hogy elsöpörje a világot és milliók ismerjék meg, rajongjanak érte. És igen, Peter Jackson itt forgatta Új-Zélandon, ezen a forgatási helyen, azaz az abból kialakított turista látványosságban jártunk tegnapelőtt.
Jelenlegi törzshelyünkről Rotoruáról mintegy százvalahány kilométerre kocsikáztunk Gábor barátommal, anya és a gyerek most a szálláson maradt. Befizettük a zsugát, majd betértünk a shop-ba. Na, akkor megint egy kis kitérő. Tudom egy olyan ember aki rozsdás vasdarabokat gyűjt, komoly összegeket ad olyan rozsdakupacokért amit más még bottal sem piszkálna meg és ingyen adna oda a lomis cigányoknak csak hogy eltűnjön a cucc otthonról, - szóval jobb ha egy szót sem szólok....és igazából megértek én mindenkit és elismerem ha valaki időt, pénzt, energiát (a családja türelmét) áldozza egy hobbiért.......de b@kker, már itt a shopban, már itt mindenki hülye körülöttem??????????

Ezek  úgy lépkednek a polcok közt húsz centivel a föld fölött  mint aki herbálra viccescigit szívott mindezt leöblítve félliter jófajta pájinkával. Alig pár méterre mellettem egy csaj (normál, felnőtt, tudatával és tetteivel 100%-an tisztába lévő nagykorú állampolgár) tetőtől talpig tünderuhába öltözve, műanyag kis íjjal a hátán libeg a sorok közt és közben boldog-boldogtalannal elcsacsog ruhakölteményéről mit hol és mennyiért sikerült megvenni, mit csinált saját kezűleg, stb, stb (.....)
 Az emberek boldog vigyorral a képükön állnak sorban a kasszánál mindenféle aranyáron mért kacattal a kezükben és egy üveg vitrinnél ahol  100-200 és 350 dolláros figurák, diorámák (20 centis babák, bábok wazzze, érted?) vannak, könnyes szemmel állnak és sorban állnak hogy fényképezhessék ezeket a vackokat.....döbbenet.....agymosottak..... és akkor még csak a shopban voltunk (...)

Szóval kedveseim, ha ezek után esetleg, talán, netalántán a közeljövőben hazaviszek valami rozsdás és lepukkant roncsot ami talán még be sem indítható, senki nem merjen nekem szólni egy rossz szót sem és még véletlen sem jusson eszébe megkérdezni azt hogy "te ezért pénzt adtál?" mert akkor én csak annyit fogok mondani: Hobbit

Letelt a fél óra amit amit a buszra kellett várni. Ja, hogy nincs más várakozóhely csak a shop és annak terasza, micsoda véletlen (...) fel a buszra az idegenvezetőnkkel. A buszon ordító hangerővel rákezdett valami zene, amire én éles eszem járásával egyből levágtam hogy ez csak is a film főcímzenéje lehet.....mondjuk, ebben az is sokat segített hogy néhányak már szinte törölgették a szemüket :-) Zene mellé kis videó, ismertető, stb,  majd megérkezés néhány perc múlva. Csodaszép, de tényleg csodaszép környezet, kis ösvények. Két oldalt a domboldalakba vájt hobbit házak....jópofák, aranyosak...tényleg. Mindnél az idegenvezető csaj 5-10 perces monológot tart, olyan beleéléssel és áhítattal mintha a londoni British Museum-ban járnánk. Ez itt Zsákos Frodó háza, ez itt Gandalf tanyája.....mittudomén. Ha három házat láttál, mind láttad.....szerintem.  Nos, itt van vagy ötven (...) Én személy szerint 15 perc alatt (fényképezéssel!) lezavartam volna az egyébként 2 órás túrát, de nem. A csoportot elhagyni és fűre lépni tilos!

A táj és a hobbit falu kidolgozása, részletei valóban gyönyörűek. Mindenki fényképezkedik, mindenki örül.....én unalmamban már a selfi-botos agymosottakat fotózom és röhögcsélek magamban :-)

Elérkeztünk egy táblához : Green Dragon
Itt mindenki transzba esik és vadul fényképezkedik. Én, pironkodva tudatlanságomon, nagyon halkan és szemlesütve kérdem Gábor barátomat, mi ez a Zöld Sárkány?

Nem írok hangsúlyról, nem írok tekintetről csak annyit, elárulta nekem, felvilágosította sötét elmémet,  - ez egy kocsma! A film szerinti kocsma, sok jelenetet forgattak itt mert ez volt a Hobbit falu fő helye és egyébként is a hobbitok abból élnek hogy mézsört készítenek......mi meg most bemegyünk oda és sört (mézsört, gyömbérsört, barna sört ééééééés alkoholmenteset) kapunk ha szépen kérünk......uhh, bazzz, kész, vége, ez tiszta orgia!

A táj és a hobbit falu kidolgozása, részletei valóban gyönyörűek........ja, ezt már írtam......túránk véget ért, a busz vissza vitt minket a kiindulási pontra (shop-bázis).  Beültünk a kocsiba és könnyes szemmel búcsút vettünk a helytől.....én meg persze levezettem még azt a százvalahány kilométeremet hazáig.

Aki esetleg a másik szemszögből (tudod, az agymosottak) is elolvasná az itteni élményeket, azoknak ajánlom figyelmükbe a Gabi blogját is.....lehetőleg a kettőt közvetlenül egymás után :-)

Rotorua

a szállásunk

Egy pár napra lejöttünk ide, Aucklandtól délre, dél-keletre. Rotorua lényege hogy gyakorlatilag egy évmilliókkal ezelőtti vulkán tetején ül a város és ennek több kézzel fogható/látható jele is van. A tó ami egyébként hatalmas, állítólag maga a beszakadt kráter volt ami feltöltődött vízzel és akkor ott van még a "Te Puia" park. Ez egy gejzíres, gőzölgő és bugyogó marha büdös kénszagú terület, ahol csak a kijelölt területen szabad menni mert mert ha nem így teszel, könnyen megfőzheted a bokádat egy rotyogó kénes pocsolyában, a park másik részén pedig egy hatalmas thermál-fürdő (wellness-fittnes-gyógymasszőr) komplexum van, szállodákkal és mindenfélével. A témánál maradva, ami még vicces látványosság volt a városba, ezek a kitörések, rotyogók természetesen nem maradnak a park kerítésén belül, mindenhol vannak.....a kutyafuttató mellet a városi parkban, a rugby pályán, a kertekben-udvarokon (!!!).  A nyilvános részeken körbekerítve, kitáblázva de az udvarokban sokszor csak úgy magukban gőzölögnek az kert egy-egy pontján, de láttunk olyat ahol pont a léckerítés alól tört fel, kénsárgára festve azt.
Kempingünkben ahol vagyunk, van három thermál medence, természetesen ezt a vizet is a természet melegíti és igencsak tojásszaga van.....mondjuk, ezt nem szokott minket abban visszatartani hogy órákat áztassuk magunkat esténként :-)  

Auckland, villámlátogatások

A megérkezést követő két napot is itt töltöttük, az első délelőtt ismét vásárlással kezdődött, pelenka, bébikaja, stb amik a a piacon nem voltak majd délután be a városba az "arany háromszögbe" azaz a ZOO-MOTAT(közlekedési múzeum)-Repülő Múzeum szent háromsága :-)

 
Link, korábban ugyanitt: http://indulunk.blogspot.hu/2013/02/ismet-motat-zoo-es-egyebek.html

Mindez egy csodálatos parkban. Első délután csak a repülős részre volt már csak idő másnap néztük a másik kettőt majd ezt követően tettünk egy kört a belvárosban a Torony környékén. Most csak kocsival mert itt már ezen  a részen iszonyat drága a parkolás és egyébként sem lehet ezt félórában letudni, jövünk ide még.

Tovább mentünk a belvárosi rész oceánparti szakaszán  majd találomra megálltunk egy  kikötőnél....gyanús volt a dolog az ott látható hajók méretével és a parkolókban álló autók márkájával kapcsolatban, csak amikor a mólón álló terminál oldalán olvasható feliratra tévedt a szemünk, akkor értettük meg hova keveredtünk: Royal Yacht Club  :-)

Délután, kis nosztalgiával betértünk egy Pizza Hut-ba, felelőtlenül rendeltünk egy 3 pizza+ kólát akcióban egy kört magunknak. No ez 3 db óriási pizzát jelentett és 2 liter kólát :-) 

Stílusosan egy parkba töltöttük el estebédünket ahol valami személyi tréner tartott edzést, aminek a fő alapja az volt hogy a kedves delikvenseknek vagy harmincszor föl majd le kellett rohanni a hegyoldalba ahol volt a park...miközben mellettük három ká-európia röfögve, böfögve tömte magába a három, illatos, óriási pizzát :-)

.

Hazafelé bementünk a reptérre a bőröndjeinkért, aggodalomra semmi ok - már mindenkinek van zoknija, gatyája, napteje és egyebek :-) Apropó, naptej. Mi tudjuk és mondtuk is a kedves keresztfaternek hogy az itteni napsütést nem kellene félvállról venni.....hát, nem odakozmált a csávó már az első nap ? :-)  (Ausztrália és Új-Zéland felett van a legnagyobb kiterjedésű ózon lyuk + a leírt 22-24 celsius fok sem látszik első blikkre olyan soknak, de a rendkívül magas páratartalomnak köszönhetően elég döglesztő)

Fényképek, net, blog

Fényképek egyenlőre technikai okokból sajna nincsenek, de dolgozunk az ügyön!  :-)

addig is érjétek be ezzel, semmi közünk hozzá és egyáltalán nem köthető semmilyen minket érintő témához, de ezt találtam a Gabi gépén amiről írok, mert a saját táblagépem természetesen itt kezdett sztrájkba és gyakorlatilag használhatatlan

Aucklandban a házinéniknél nincs net, régebben egy közelben lévő net-kávézóból blogoltunk, de most még nem volt időnk felkeresni ezt, egyáltalán megvan-e még. Most (már) Rotoruán vagyunk egy kempingben (erről még később) de itt olyan csiga lassú a free-wifi hogy képtelenség képet feltölteni.
Szóval, hamarosan.

Auckland - Megérkeztünk

Bő harminc órás non-stop utazást követően megérkeztünk az Aucklandi reptérre, de az örömünk csak a bőröndök felvételéig tartott, azaz hogy tartott volna ha lett volna mit felvennünk....mert az nem volt. De megnyugtattak minket, semmi gond mert a rendszerben látják hol van, - természetesen Varsóban -  és ha felfér akkor utánunk jön a következő Varsó-Tokió-Auckland járattal....legjobb esetben 2 nap múlva (...)

 (aucklandi reptér terminál, az érkezőket fogadó Maori kapu)

 

Így történt meg az ami már korábban is (lásd, korábbi bejegyzések) az első napunk első óráit ismét a helyi gyáli-kínai piacon töltöttük házinénink társaságában vásárlással a jól megérdemelt pihenés helyett, viszont most annyiban más volta szitu hogy az Anikót és a gyereket otthon hagytuk pihenni, így ők megúszták ezt.  Jómagam és keresztapa barátunk tölthetett néhány felejthetetlen pillanatot a bugyik, zoknik, ingek, uborkák, almák és egyéb hihetetlen vizuális élményt nyújtó kacatok és nyavaják közt. Miután pótoltunk néhány apróságot és felnőtt + gyermek ruhaneműt  a következő szűkös napokra, irány haza, néhány óra pihenés majd este 6-re irány egy mongol étterem ahol a házinénik 70. születésnapját fogjuk megünnepelni, sokad magunkkal.
 Aha...meg ahogy Pistike elképzelte....a délutáni csendes pihenő (az öregek is ledőltek egy kicsit) majd' fél hatig tartott. úgyhogy késtünk rendesen :-) Kocsiba be, ismét két kocsival vágtunk neki a városnak. Ismét én vittem az egyiket így elég hamar újra bele kellett zökkeni a jobbkormányos-baloldali vezetés szépségeibe, fordított körforgalmakkal és négysávos kereszteződésekkel :-)
 Az étteremben már vártak minket, voltak akiket régi ismerősként köszönthettünk, volt aki már járt is nálunk Bp-en és volt akikkel most találkoztunk elsőnek és együtt fogjuk tölteni a Waihekei napokat. Ez a vacsora pont olyan volt mint régebben is, ha nem lenne ki kéne találni - kínai lány, magyar ex-kivándorlók, indiai fonalboltos barátnő maori pasival, Jugoszláv gyökerekkel rendelkező vén country zenész aki miután eladta vidéki farmját full-miliomos, ennek ellenére úgy néz ki és öltözködik, ha a Bosnyákon találkoznál vele meghívnád egy sörre és még valami aprót is hagynál neki :-)  ....és persze mi, a mosott sz@rként kinéző gyűrött képű turisták egy folyamatosan pörgő, két percig sem képes egy helyben maradó forgószéllel (Ambrus) akik aznap hajnali fél hatkor érkeztek oda, a világ végére. Volt kaja, beszélgetés asztalon átkiabálás keresztül-kasul egyszerre több (sok) nyelven, nyivákolás gitárkísérettel szülinapi köszöntő és/vagy country zene fedőnéven és minden ami egy ilyen szürreális élménybe belefér. Szóval ismét jó is kellően vicces volt az egész.

Tokyo - Narita Airport

Sziasztok, mivel már lassan 24 órája nem aludtam és immár másodszorra kezdek bele a mondadómba, mert az elsőt sikerült véletlen kitörölnöm, - most rövid leszek :-)

Tokyo / Narita reptéren vagyunk. Minden oké....voltak apró kalandok, pl hogy  a Varsói átszállást (ami ide hozott minket) majdnem lekéstük ami amúgy is szükösre volt szabva, de pestről késve indultunk. Ez köszönhető volt annak hogy becsekkolást követően a terminálon elveszett egy néni akinek szintén a Bp-Varsóra szólt a jegye és nekem is volt egy nagy futásom. Már a géphez vivő buszon álltunk, mikor az Anikó észrevette hogy a pelenkázó helységbe hagyta a táskáját (...) Rohanás vissza (nekem) nagy megköszönések a takinéninek + annak a rendőrbácsinak aki ott toporgott a táskával és kardigánnal a kezébe. Aztán Varsóban meg már vártak minket és futva (!!!) kísértek át oda ahonnan indúlt a Varsó-Tokió járat :-) Ambruska várakozáson felül teljesített, remekül bírta a tízenegy órás repülőutat, élvezte, jókedvű volt csak sajnos nem sokat aludt, ez most kezd meglátszani, de semmi gond mert mi frissek-fittek vagyunk és egyébként is kötélből vannak az idegeink :-)

Szóval, minden rendben, még pár órát csövezünk itt és megyünk tovább.

Képek a fedélzetről. 10,5 óra néhány képben:

Útitársunk, LOT Dreamliner:

Egyéb Dreamlinerek és a reptér:

n

Hello 2016 ;-)

.

Ismét Új-Zéland, ismét mi, de ez most egészen más lesz!

Ja, egyébként ha van kedvetek, érdemes újra átolvasni a blog 2011 és 2013-as történéseit kedvcsinálónak, esetleg sok olyan téma, helyszín is előfordulhat benne ahol korábban már jártunk és jobban, részletesebben ki van fejtve a téma mint mondjuk most, 2016-ban. (a szövegekben (kékes) színnel kiemelve találhatók linkek is beszúrva, az adott szövegkörnyezethez illő témák, térképek, videók vagy kiegészítések találhatók itt)
Jó böngészgetést mindenkinek !

...és a végére :
Mivel tisztába vagyunk azzal  hogy a blogot nem csak a mai virtuális cyberg térben lubickoló netgenerációja olvassa, tehát a lap aljára érve a "Régebbi bejegyzések" részre kattintva lehet visszafelé haladni az időben / eseményekben és esetleg ha valakinek még nem tűnt volna fel, a képek rákattintva nagyíthatók, érdemes kipróbálni, csudiszépek ám  ;-)
Valamint a beírások alján található Megjegyzés -re rákattintva tudsz írni az ott látottakról nekünk és örülünk minden visszajelzésnek, reakciónak ...ebből (is) látjuk hogy olvastok minket (belépni a géméles és/vagy facebook-os felhasználói névvel/jelszóval lehet) és van értelme a körmölgetésünknek. Köszönjük!


Üdv.:
(az utazók)

*********************************************